BÖLCSŐ ÉS FAKANÁL?

Még alig telt el pár nap azóta, hogy a meteorológusaink a kormány célkeresztjébe kerültek. Ők lettek az új közellenségek, csak mert a tudomány jelenkori állása és felelősségük tudatában jártak el, nem a politika szájíze szerint formáltak szakmai véleményt.

A mai hírek szerint az Állami Számvevőszék (ÁSZ) viszont a politika szájízének megfelelő tanulmányt készített a nők „felsőoktatási túlreprezentáltságáról”. A cikk szerint a problémás magyar demográfiai mutatók, a kevés gyermekszám hátterében az áll, hogy gyakorlatilag egyre növekszik a diplomás nők aránya.

Talán emlékszünk még arra, amikor a neves énekes, Kovács Ákos pár évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy „A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak”, Kövér László pedig annak adott hangot, hogy örülne, ha „…lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.”

Aki ismer, tudja rólam, hogy családpárti vagyok, ám határozottan tiltakozom az ellen, hogy a nőket tárgyiasítsuk, és valami „utódszülő eszközöknek” tekintsük!

Feleségem, Felícia 3 diplomával 7 gyermek édesanyja. Amióta ismerem, mindig tanult, képezte magát. Mindezek mellett nem hanyagolta el a családját. Persze, sok lemondással járt a kisgyermekek melletti tanulás, de amikor az egyikünknek nem volt ereje, ott állt a másik mellette, és egymást segítve, támogatva, tisztességgel neveltük fel hét gyermekünket. Nemrégiben Felícia asztalos szakmunkásként végzett, és e férfiaknak sem könnyű szakmában áll helyt ma is. Mellette gondot visel a családunkra.

Nagylányaink mind egyetemet végeztek. Lilla például orvos lett, most adott életet első gyermeküknek. A férje tanárként dolgozott, amíg tisztességtelen módon el nem bocsátották.

Az Állami Számvevőszék tanulmánya azt is kifogásolja, hogy a tanári pálya elnőiesedett, ám arra már nem tér ki, hogy milyen veszélyeket rejt magában az aggasztó méreteket öltő tanárhiány hazánkban. Ha ellensúlyozni akarjuk a problémát, nem bűnbakokat kellene a kormánynak keresnie, hanem a tanárokat kellene megbecsülni, a tanári pályát pedig mind erkölcsi, mind anyagi megbecsülés folytán kell vonzóvá tenni. Én ebben hiszek, ehhez pedig az első lépésben a szégyenteljes bérezésüket kell rendezni és a mindenkori diplomás átlagbérhez kell kötni. A vidéki és hátrányos helyzetű iskolákban pedig plusz pótlékokkal és a lakhatás támogatásával kell segíteni fiatal pedagógusainkat. Ha megteremtettük az anyagi és erkölcsi megbecsülést, ismételten élhetnének majd a kistelepüléseinken élő tanár-házaspárok, mint a mi időnkben.

Az Állami Számvevőszéknek tisztelettel azt javaslom, hogy inkább az európai uniós kifizetések szabályszerűségét, a közbeszerzéseket vizsgálja és ne a demográfiai változásokról értekezzen. A szakmát pedig bízzuk a szakemberekre.