Hétvégén örömmel értesültem a vásárhelyi sajtóból, hogy elindult a báli szezon, sikeresen lezajlott a Bethlen-bál. Mint egykori bethlenes diák, öt volt és két jelenlegi bethlenes diák édesapja, illetve majd’ tíz éven keresztül a Bethlen szülői munkaközösségének vezetője, több Bethlen-bál szervezője, viszonylag közelről ismerem és máig szívemen viselem városunk legpatinásabb iskolájának sorsát. Két év COVID-kihagyás után (szívem szakadt meg Emma lányom évfolyamáért, akiknek nem adatott meg ez életre szóló élmény) végre ismét Közép-Európa állítólag legnagyobb klasszikus báltermében, a Fekete Sasban táncolhatták el nyitótáncukat a diákok. Több évtizedes hagyomány, hogy a bál díszvendégeként a mindenkori polgármester is köszönti a végzős évfolyamot – szervező szülőként annak idején mindent Lázár János kegyétől és kedvétől tettünk függővé, a meghívók csak azután mehettek nyomdába, hogy elfogadta a fővédnöki felkérést, és a bál sem kezdődött el addig, amíg tetemes késésekkel ki nem derült, hogy éppen azon alkalommal kegyeskedett-e elfogadni a meghívásunkat, vagy nélküle is indulhat a nyitótánc (ezt előre valamiért nem kegyeskedett közölni az ezer fős közönség kényelme érdekében…).
Emlékezetes volt számomra az öt évvel ezelőtti Bethlen-bál, ahol nemcsak az egyik nyitótáncos apjaként, de szervezőként és a szülői munkaközösség vezetőjeként üdvözöltem és a díszasztalnál egy sorban ültem az akkor már javában kampányoló Hegedűs Zoltán alpolgármesterrel, februári választási ellenfelemmel – egy nappal azután, hogy nyilvánosan bejelentettük, hogy én indulok vele szemben közös ellenzéki jelöltként…
Megválasztásom óta a polgármesteri védnökség és részvétel a diákbálakon a Lázár-csapat számára kiirtandó hagyománnyá vált, mindenáron igyekeztek elérni, hogy az iskolák be se engedjenek, nevemet se írják le, a diákokkal ne találkozzak. Négy éve a Németh László Gimnázium végzősei és szüleik harcolták ki a fideszes iskolavezetés ellenében meghívásomat az utolsó pillanatban (egy előre leszervezett utazásom miatt akkor kivételesen feleségem ment el és köszönte meg nevemben a gyerekek kedvességét és bátorságát), aztán a COVID két éves kihagyása megkönnyítette a fideszes vezetők dolgát.
A Bethlen Gimnázium esetében tetőzi mindezt, hogy Lázár János nemrégiben dühödt kirohanásában támadta le az iskolát, szerinte azt én ma is markomban tartom, a kommunista és liberális tanári karon és vezetésen keresztül. A józan ész legcsekélyebb jelét is nélkülöző mocskolódás annak ellenére született, hogy Bán Csaba nagytiszteletű úr, ótemplomi református lelkész, az iskola fenntartója öt éven keresztül mindent megtett, hogy Lázár János kedvében járjon:
- hétfő reggeli áhítataiban a legaljasabb politikai támadásokat intézte ellenem kiskorú hallgatósága előtt (ezzel alkalmanként megríkatva a szükségszerűen a közönség soraiban helyet foglaló kislányomat, aki jólelkű tanárai vigasztalására szorult a tanórák kezdete előtt)
- miután jobb ötlete nem volt a leváltásomra, feloszlatta és nélkülem újraalakíttatta a szülői munkaközösséget (ha megkért volna, szívesen lemondok, hiszen a polgármesterség mellett ez egyébként is felesleges teher volt már számomra)
- a helyi reformátusok sokévtizedes törekvését megpuccsolva visszautasította ajánlatomat, miszerint a város átadta volna a jelenlegi Alföldi Galéria, volt református ógimnázium épületét és a mai Bethlennel közös udvarát a református oktatás számára, ragaszkodott azonban a Petőfi utcai épülethez, amiben mi közösségi teret és játszóházat terveztünk kialakítani – és aminek földszintjét a szintén általa fenntartott Szőnyi iskola engedély nélkül elfoglalta (elvárva azt is, hogy rezsijüket a város adófizetői állják)
- minden erővel igyekszik megakadályozni, hogy az ótemplom körüli védőfalat felújítsuk és átjárását biztosítva a belváros értékes színfoltjává tegyük – pedig eddig nem zavarta, hogy az nem műemlék és nem az egyházé…
- tavasszal Lázár János győzelme után, Lázár János telefonhívására az iskolavezetés nyilvánosan megalázott és megfegyelmezett egy tanárnőt, aki egy bethlenes tanórán ki merte ejteni a képviselő úr nevét – teljesen semlegesen, kiterjedt földbirtokaira utalva
Hogy mindezek (és a felsorolhatatlan további, hasonlóan szervilis megnyilvánulások) ellenére Lázár úr miért nevezte mégis kommunista és liberális fészeknek, valamint sajtójával miért támadtatta le városunk 300 éves patinás intézményét, arra bennfentesek szerint csak egyetlen magyarázat lehet: a szintén hűséges fideszesek által vezetett Németh László Gimnázium (egyben Lázár úr kedves feleségének munkahelye) sokat veszített vonzerejéből és a tanulószám csökkenését kompenzálandó kénytelen volt Lázár János negatív reklámjára hagyatkozni: “Lázár hangsúlyozta, az egyébként egyházi fenntartású Bethlen Gábor Református Gimnáziumot egy „liberális-kommunista brigád ejtette túszul”, s ezzel a ténnyel, ezzel a folyamattal minden szülőnek tisztában kell lennie, aki keresztény nemzeti szellemben akarja nevelni a gyerekét.”
A valóság gátlástalan, egészen orwelli tagadását már megszoktuk. Ami számomra ebben a világban elfogadhatatlan, az nem is az, hogy polgármesterként ma már egyetlen városi iskola sem hívhat meg a diákbáljára, hanem hogy a gyermekeinket színvonalas oktatás helyett ismét politikai, pártállami diszkriminációnak teszik ki. Szeretném hinni, hogy eljöhet még egy olyan békés, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló és szabadon fejlődő Magyarország, ahol egy város polgármestere és országgyűlési képviselője pártállástól függetlenül megjelenhet egyazon rendezvényen, ott egymás mellett mondhatnak beszédet (vagy akár vitatkozhatnak egymással nyíltan, őszintén, korrektül – az ország bármely tévéjében és rádiójában). Jöjjön el a Te országod!